RÓLAM
Szia,
Lilla vagyok, szenvedélyem a biológia és a táplálkozás, a növények, a természet. Az igazi zúzós zenét szeretem, legyen az punk, rock, metál, hc – sokminden jöhet. Van egy csomó tetkóm, imádok koncertekre járni és nagyon szeretek enni!
Szeretem az ízeket, a különböző állagokat, a hazai és a nemzetközi konyhát. Szeretek főzni, sütni, recepteket alkotni, új ételkombinációkat létrehozni – de nem szeretek egész nap a konyhában állni.
A gyors, finom és funkcionális ételeket részesítem előnyben = legyen hamar kész, legyen finom és gyógyítson meg!:) Ennyi az elvárásom!:)
Tehát szeretem az ételeket használni, méghozzá gyógyításra.
Rákkutatóból természetgyógyász?
Egészségügyi kihívásaim, felismeréseim avagy nézzük honnan indult ez az egész!
2013-ban mindkét petefészkemben ciszták voltak. Úgynevezett endometriómák vagy csokoládé ciszták – ez az endometriózis egyik megjelenési formája, de erre mind csak jóval később jöttem rá, erről fogok még írni (illetve endometriózis és petefészek ciszta központi témái a munkámnak is). Tehát a ciszták akkor már sok éve jelen voltak, 2013-ban műtéti úton távolították el ezeket (laparoszkópiával). A műtét sikeres volt, megmentették a petefészkeket. Fogamzásgátló szedését javasolták, majd hazaengedtek. Volt egy varratszedés, majd egy-két kontroll vizsgálat aztán erről a kis problémáról soha többet nem beszéltünk egy nőgyógyásszal sem, bár évente jártam ellenőrzésre, rákszűrésre. Bevallom, én akkor leginkább csak el akartam felejteni az egészet.
Ekkor még egyetemista voltam, Biológus képzésemet (MSc) csináltam, visszagondolva, nem érdekelt az egészségem túlzottan. Az endometriózis fogalmával kb. 7 évvel később találkoztam először (nem orvos által). Két évvel később (2015.) belevágtam a doktori képzésbe és nap, mint nap, jóformán a túlélésért küzdöttem. Állandó stressz, értelmetlennek tűnő hajtás, toxikus munkakörnyezet (testileg, lelkileg).. az önbizalmam szépen a nulla felé közeledett, egyre rosszabbul éreztem magam lelkileg majd a szépen lassan visszakúszó testi tünetek jelezték, hogy bizony, ezt így nem lehet sokáig csinálni. Én mégis csináltam. ,,Mindenkinek minden baja van, mindenkinek fájdalmas a menstruációja, mindenki küzd emésztési problémákkal, mindenki stresszes, ki kell bírni!” – ezt gondoltam. Majd 30 évesen (7 évvel az első műtét után) egy rutin nőgyógyászati vizsgálaton közölte a nőgyógyász, hogy akkor be kéne jelentkezi a kórházba, mert megint ott van a ciszta és ki kéne szedni (ebben a stílusban egyébként és egy hölgy volt az együttérző orvos). Hát az nagyon szar volt. Csalódott voltam, dühös, kétségbeesett, szomorú, rémült.
Mi ez, miért alakul ki, miért történik ez, vajon ez még életem során hányszor fog megtörténni?
A kezdeti sokk után úgy döntöttem, minden tudásomat erre irányítva (közben a doktori disszertációt írtam, készültem a védésre) megpróbálok megoldást találni, vagy legalább okokat.
Én vagyok a hibás? Vagy genetika? Tehetek ellene?
Elolvastam Pubmeden (szakmai cikkek adatbázisa) végtelen szakmai publikációt a témában, de igazán semmi hasznosat nem találtam. Egyszerűen akkor még nem voltak tudományos publikációk a témában.
Nagy nehezen előkerültek az étrenddel, életmóddal kapcsolatos ajánlások – ezek a cikkekben egy-egy bekezdést tettek ki vagy annyit sem. Elindultam hát ezen a vonalon és így hamar találkoztam azzal is, amire akkor még nagyon ellenállóan reagáltam: hogy talán lelki oka is lehet a fizikai tünetek megjelenésének, érdemes egy kicsit spirituálisabb megközelítésre is nyitni (ekkor nekem a meditáció és a jóga is spiri dolog volt, annyira voltam csak tudós). Az egyetlen, amit be tudtam fogadni az egészből hirtelen, az a stressz káros hatásának jelentősége volt.
Hiszen ezt talán senkinek sem kell magyarázni, ha stresszes vagy, azt tudod. Ez nem mágia, érzed, szimpatikus hatások túlsúlya, izzadás (szakad rólad a víz, a tenyered nyirkos), szívverés (torkodban dobog a szíved), szűk pupilla, vércukorszint emelkedik (ha meg tudsz nyugodni, utána úgy érzed éhen halsz) stb. És amit akkor be kellett magamnak ismernem (mert még nagyon sok mást nem tudtam), az az volt, hogy ekkor az életem borzalmasan stresszes volt. Nem szerettem már a munkámat, nem tudtam lefogyni, állandóan felfáztam, beteg voltam (felső légúti – nátha, köhögés…), állandóan fájt a fejem, fáradt voltam… Még nem tudtam kilépni, de tudtam, hogy lassan tennem kell valamit.
Ebben a borzalmas állapotban kezdtem egyre nyitottabb lenni a spiri dolgokra is, melyek segítettek megérteni magamat, a körülöttem lévő világot és kiutat jelentettek a mókuskerékből – ha csak naponta néhány percre is.
Asztrológia, Holddal való munka, ciklusszinkron (vicces hogy ez tudományos dolog egyébként), majd a gyógynövényekkel való finom gyógyítás, a saját sötét részeim megismerése, szertartások, nőkkel való kapcsolataim újraépítése (női kör), önmagammal való kapcsolatom újraépítése stb. De ez lehetett volna családállítás, pszichológus stb mindenkinek másra van szüksége és más fogja megadni a várt segítséget!
Alternatív lány, alternatív megoldások felé..
És természetesen ezzel egy időben szépen elkezdtem utánajárni, hogy milyen alternatív megoldások, illetve kiegészítő módszerekkel tudnám az egészségemet visszaállítani, javítani a meglévő állapotokat, ha nem is teljesen visszafordítani, de legalább gondoskodni róla, hogy ne legyen rosszabb. Ezért lettem fitoterapeuta, természetgyógyász, aki sok alternatív megoldás közül leginkább gyógynövényekkel képes gyógyítani, táplálkozási tanácsadó, hogy az ételekkel is tudjak gyógyítani (tudományosan igazolt módon is) és életvezetési tanácsadó, hogy a megfelelő vágányon tudjam tartani az életemet, életmódomat.
Nekem erre a segítségre, tanácsra 2013-ban lett volna szükségem, de még a lehetőségről sem tudtam. Most abban szeretnék segíteni, amiben nekem nem tudtak és úgy, amiről akkor nem is tudtam, hogy létezik, mindezt pedig egy előítéletektől mentes elfogadó segítő légkörben.
Biológusként, kutatói tapasztalattal (melynek központi témája a nőgyógyászati daganatok közül az öröklődő emlőrák és annak gyógyszeres kezelésére kialakuló érzéketlensége = rezisztenciája volt) mély, szerteágazó tudományos háttérrel rendelkezem, ez adja a stabil alapot, melyre (természetgyógyász) fitoterapeuta, táplálkozási tanácsadó, hormonegyensúly tanácsadói tudásomat építettem, egy kis életvezetési tanácsadó tudással megtámogatva – hiszen hiába a tanács, ha nem beilleszthető az egyén életébe.
Személyre szabott, komplex támogatásban hiszek, mert tanácsot csak úgy lehet adni jól, ha ismerjük azt, akinek adjuk és tudjuk hogyan adjuk megfelelően.
Az egészségügyi kihívásokkal nekem is szembe kell néznem továbbra is, de tudom, hogy számos eszközöm van arra, hogy a testi, lelki és szellemi egyensúlyt helyreállítsam, ha nagyon kibillenne. Így, ha félek is néha vagy aggódok, közben tudom, hogy megvan bennem a bizalom önmagam iránt, hogy tudok tenni ellene és természetesen a tudásom is ezt támogatja.
Viszont nem kell mindenkinek végigjárni ezt az utat, aki nem szeretné, sőt! Szeretném átadni mindenkinek, aki hozzám érkezik, azt a tudást, amire neki szüksége van a saját egyensúlyának helyreállításához – személyre szabottan.
Egészséges lettem?
És a végére jöjjön egy kis eredmények rész – nem mintha erre szükség lenne, hiszen mindenkinek érezni kell, hogy neki mi a megfelelő, mi az ő célja és mikor ér el oda. De én is szeretek „kézzel fogható” eredményeket is látni. Az elmúlt 4 évből láthattjátok 4 általános vérkép eredményemet. A monocita (fehérvérsejtek egy típusa) nagyon röviden a szervezetet érintő gyulladásos folyamatok résztvevői – magyarul, ha a monocita szám magas, valószínűsíthetően gyulladás van a szervezetben. Nekem éveken keresztül magas volt a számuk, melyre a háziorvosom (aki egyébként egy lelkiismeretes, nagy tudású nő) azt mondta: ,, Nem kell aggódni, mindenkinek magas!”. Nem is aggódtam, elfogadtam. El is felejtettem. Viszont idén, amikor kicsit több, mint egy évvel a (teljes) életmódváltásom után, a leletem teljesen tökéletes lett, rájöttem – nekem a szinte észrevétlen fogyásom éppen elég bizonyíték lett volna (erről is találsz képet lejjebb), sőt, a lelki békém is bőven elég volt, de ez, csodálatos.
Az egészségi állapotunk dinamikusan változik – lesznek nehezebb pillanatok, van, hogy szükséges orvosi beavatkozás (akár műtét is, akár gyógyszeres kezelés) akkor is ha egyébként odafigyelünk és mindent megteszünk. Ez nem baj, örüljünk neki, hogy már ilyen fejlett a nyugati orvoslás. De ne bízzuk másra a testi, lelki, szellemi épségünket! Felelősséggel tartozunk az egészségi állapotunkért – a betegségek nem csak megtörténnek velünk, mi teszünk értük – azzal, hogy nem teszünk ellenük.
Én teljes átalakuláson estem át. Bizonyos értelemben mégis átlagos volt a változás, nem volt benne semmi drasztikus, nem 100 kilót fogytam, csak 15 kg-t*, nem gyógyultam meg gyógyíthatatlan betegségből, nem nézek ki 15 évvel fiatalabbnak, de az általános egészségi állapotom az elmúlt tíz évhez képest a legjobb, egészséges vagyok és jól érzem magam. Ebben nem volt varázslat, de több van mögötte, mint csak tudomány! 🙂
*Szeretném kiemelni, hogy azért fogytam, mert szerettem volna. ÉN így akartam, így érzem jól magam. A képen látható, hogy hastájékon volt a felesleg 90%-a, amely az egészségi állapotom szempontjából nagyon nem volt ideális. De MINDENKI MÁS, különbözőek vagyunk, soha nem lesz mindenkinek ugyanaz jó, sem rossz. A BMI (testtömeg-index) számolás is lehet hasznos, ugyanakkor borzalmasan káros és félrevezető is. Úgy gondolom ezt is személyre szabottan kell megállapítani, egyénre alkalmazva, testalkatot, felépítést, IGÉNYEKET figyelembe véve, nem csak kalóriát, vagy kilókat számolgatva.
Az egyetlen, amit szem előtt tartok, hogy egészséget támogassa a testsúly is, minden szinten, vagyis lelkileg és szellemileg is, ne csak fizikailag (testi szinten).
Szeretettel várlak, ha úgy érzed!
Lilla